Néhány napja befejeződött a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának közgyűlése. A küldöttek bizonyára foglalkoztak a kommunális reformmal - a települési önkormányzatok összevonásával. E feltevést bizonyítja, hogy a közgyűlést követően a társulás prioritásai között első helyen fogalmazódott meg az az igény, hogy a kormány a kommunális reform folyamán partnerként kezelje a társulást. A társulás ugyanis aktív szerepet vállalna a reform kidolgozásának folyamatában.
Miről is van szó? Végezzünk egy rövid visszatekintést.
2002-2004 között lezajlott a közigazgatás reformja. Első lépésben az állami hatáskörök a helyi önkormányzatokra (alapiskolák, óvodák, építésügyi hatóság,…) és megyei önkormányzatokra (középiskolák és szaktanintézetek, regionális egészségügy, szociális ellátás,…) lettek átruházva. Az akkori kormánykoalícióban az MKP kezdeményezője volt e változásnak, mert egyik alapelvünk az önkormányzatiság elmélyítése és a közigazgatási reform igen fontos változást eredményezett a felsorolt területeken. A közigazgatási reform második lépcsője a pénzügyi decentralizáció volt. Megtámogattuk, mert az önkormányzatok fő bevételi forrását leválasztotta az állami költségvetésről, a mindenkori pénzügyminiszter megszorult helyzetében immár nem késleltetheti a községeknek visszajuttatott részadót. Igen kedvező változás volt ez az önkormányzatok részére, mert a legdinamikusabban növekvő adónemre, a személyi jövedelemadóra ültettük azt. Mivel az MKP részéről a reform kidolgozásának résztvevője voltam leírhatom, hogy a tárgyalások közepette elértünk a kis- és közepes települések javára egy méltányosabb elszámolást. A település polgárai számának csökkenésével növekedett a fejpénz. A gazdasági válság kitöréséig ennek pozitív oldala kézenfekvő volt, azóta érvényes, hogy a rendszert többlábúsítani kéne, több adónemre kéne ráültetni.
A közigazgatási reform kormánybiztosa, Viktor Nižňanský eltervezte akkor a reform harmadik lépcsőjét, a kommunális reformot, vagyis a települési önkormányzatok összevonását dán vagy skandináv mintára. Ezzel a helyi önkormányzatok száma a tizedére csökkent volna. Na ezt már az MKP-ban nem tudtuk elfogadni, miattunk a kormánykoalíció ezt már nem hajthatta végre.
Azonban a helyi önkormányzatok összevonásának terve újra napirendre került. Tavaly augusztusban bekerült a kormányprogramba és eddig csupán az MKP emelte fel a szavát ellene. Hogy miért, íme :
Nyilván több változatban gondolkodik a beterjesztő. Ezek közül figyelmeztetésképeen számunkra a legkeményebb változatot vázolom fel, amely a tervezőasztalnál felmerült. Húszezer lélekszámú vagy nagyobb önkormányzati egységekben gondolkodnak. Vagyis ha visszaosztjuk az ország lakossága számából, akkor maradna összesen k.b. 250 helyi önkormányzat. Ennyi központi település jönne létre. A környékbeli kisebb községeket pedig legalább egy képviselő képviselné az összevont helyi önkormányzatban. Az tudja felmérni ennek a visszásságát, akit az előző rendszerben a közeli kisvároshoz csatoltak. Tudja, hogy mennyi fejlesztés jutott akkor a községének és mennyi azóta, hogy különváltak.
Ne legyenek illúzióink, az összevonásból eredően a legrosszabb torzszülemények a nyelvhatáron jöhetnek létre. Amennyiben nem tudnak majd a mai szomszédos önkormányzatok megegyezni ki fogja vajon meghatározni, hogy melyik településeket vonják össze? A lehető legrosszabb forgatókönyv esetén netán a dilemma az lesz majd, hogy Nagysurányhoz Tardoskeddet avagy Udvardot és Bánkeszit fogják hozzácsatolni? Mindezt pedig megtetézik majd azzal, hogy hasonlóan a megyei önkormányzatokhoz, bevezetik a polgármesterek kétkörös választását. Csakúgy, mint a megyék esetében azért, hogy a vegyes összetételű összevont településeken még véletlenül se lehessen magyar ajkú polgármestert megválasztani.
Emlékszünk ugye a megyehatárok kialakítására 2001-ben, amikor az első Dzurinda kormány az MKP tiltakozása ellenére szentesítette a Mečiar által 1996-ban létrehozott kerületek határait. Mi a természetes régiók (Hegyhát, Vág-mente, Csallóköz, Kiszuca, Liptó, Szepes, Nógrád, Gömör, Sáros…) tiszteletben tartásával javasoltuk akkor a megyéket létrehozni. Ezen kívül emlékszünk ugye az egyházmegyei határok megváltoztatására 2008-ban? Ez is hátrányunkra született meg.
A néhány hónapja tartó durva mediális támadások a helyi önkormányzatok, az önkormányzatiság és a polgármesterek ellen nyilván azt a célt szolgálják, hogy a társadalommal elfogadtassák a kommunális reformot. A közvélemény haragját kell művileg kiváltani az önkormányzatokkal szemben. Így könnyebben elfogadják majd a polgárok, ha településükön megszűnik az önkormányzat és a községi hivatal.
Hogy mindezek után ne legyenek illízióink nem árt tudatosítani: aki 2004-ben a közigazgatási reform kormánybiztosa volt, akinek tervezőasztalán felvázolták már akkor a települési önkormányzatok összevonását, az ma a kormányhivatal vezérigazgatója. S hogy a mai ingatag kormánykoalíció nem tud majd egy ilyen súlyú reformot keresztülvinni? Ne legyenek újra illúzióink. A Smer majd kisegíti őt ebben. Hiszen a gazdasági válság kitörését követően éppen ők csupaszították le anyagilag az önkormányzatokat, miközben a kormány és a tárcák a végtelenségig költekeztek. Nem titkolva el előlünk akkor a parlamentben azt sem, hogy a helyi önkormányzatok csapnivaló anyagi helyzetével indokolják majd meg a következő (értsd mostani) választási időszakban a helyi önkormányzatok összevonását. Készül tehát a harmadik csapás Dél-Szlovákia térsége ellen, a szerkezeti feldarabolásunk harmadik felvonása. Újra hangsúlyozom, a lehető legkedvezőtlenebb forgatókönyv tálalásával a közvélemény figyelmét akartam ráirányítani a közelgő veszélyre.
Kívánatos lenne, ha eközben az illetékesek, a döntéshozók tudatosítanák azt, hogy a kommunális reform bárminemű változatával lényegesen legyöngül a helyi önkormányzatok szerepe, érdekérvényesítő képessége. A mai több, mint 2.900 helyi önkormányzatból megmarad k.b. 250, miközben az ügyintézés eltávolodik a polgároktól. Végső soron kinek kedvez mindez? Megyőződésem, hogy a Dél-Szlovákiában tömbben élő magyarságnak nem. Az MKP egyik legfontosabb alapelve az önkormányzatiság elmélyítése. A helyi önkormányzatok tevékenységét nem szabad csupán gazdasági megfontolásból értékelni és sorsukat egysíkú látásmód alapján eldönteni. Sokkal többről van szó az önkormányzatok küldetésének megítélésénél. Elsősorban arról, hogy legalább helyi szinten ne mások döntsenek rólunk - helyettünk s a hivatali ügyintézés a polgárokhoz lehető legközelebb történjen. Különösen akkor, amikor idén az állami költségvetés kiadási oldalán szereplő 16,9 milliárd € 6 milliárddal, vagyis 55 %-al magasabb összeg, mint a 2006-os állami költségvetésben. Miközben 3 éve a gazdasági válsággal küzdünk. Tessék már a helyi önkormányzatoknak visszajuttatott részadót, a legfontosabb bevételi forrásukat többlábúsítani vagyis stabilizálni bevételi forrásaikat. Azért, hogy a mai keretek között méltóképpen tudják teljesíteni a rájuk szabott feladatokat, hatásköröket. A közigazgatásban ne legyen ennyire részrehajló az államigazgatás. A közigazgatás egyéb szereplőitnek is biztosítson méltóképes, megfelelő anyagi hátteret. Vagy netán valaki(k)nek a helyi önkormányzatok szétzilálása a célja?
Erősek leszünk? Képesek leszünk megvédeni helyi önkormányzatainkat? E kérdések azért helytállóak, mert azóta, hogy a kommunális reform, a települési önkormányzatok összevonása tavaly augusztusban a kormányprogramba került csupán az MKP tiltakozott e tervezet ellen. Ebben a kérdésben a parlamenti pártok igen titkolják véleményüket …
Farkas Iván
(2011.06.07.)
