Ellenzem a távhőszolgáltató részvénytársaságok magánosítását. Teszem ezt a polgárok, az intézkedés által érintett fogyasztók érdekében. Figyelemre méltó, hogy a parlamenti választási kampány idején a mai kormányfő kizárta az állami vagyon magánosítását. Tavaly ősszel úgy nyilatkozott, hogy nem támogatja a távhőszolgáltatók magánosítását, javasolja azok állami tulajdonból az érintett települések tulajdonába történő átruházását. Ésszerű megoldás lenne ez, hiszen ilyen módon korábban az érintett települések tulajdonába kerültek a regionális vízművek, szerte az országban. A távhőszolgáltatók természetes monopóliumok. Mivel nincs konkurrenciájuk, a magánosítást követően valószínűsíthető a szolgáltatások árának jelentős megemelése. A közművek, közszolgáltató válallatok, természtetes monopóliumok magánosítását általában a szolgáltatások áremelkedése követte.
Két tévhitet kell eközben megcáfolnom. Azzal védekezik a törvénymódosítás beterjesztője, hogy a távhőszolgáltatók nincsenek monopolhelyzetben, mivel Szlovákia 5 millió polgára közül csupán 800 ezer számára végzik a távhőszolgáltatást. Szerinte több távhőszolgáltató tevékenykedik a piacon. Ez igaz, azonban tudatosítani kell, hogy Pozsonyban, Kassán s a többi érintett városban egy konkrét társasház lakói nem válogathatnak a kínálkozó távhőszolgáltatók közül, mert a konkrét társasház lakói számára a távhőszolgáltató természtetes monopolhelyzetben van.
Amikor a javaslat beterjesztőinek a versenyhelyzet bizonyítására elfogynak az érvei, azzal védekeznek, hogy végső soron az árakat nem a szolgáltató határozza meg, hanem a Közművek Szabályozásának Hivatala (ÚRSO). Ez igaz, azonban a fogyasztói árak meghatározása Pozsonyban, a hivatal „zöld asztalán” történik és a szolgáltató által továbbított adatokból indul ki. Vagyis legtöbb esetben jóváhagyta az indokolatlanul magas áremeléseket is. E tekintetben miért kellene ennek a jövőben másként történnie?

Farkas Iván

(2011.03.30.)